Szellőzés

A mostanában divatos légtömör ablakok teljesen elzárják a levegő útját a komforttér felé. Ezzel jelentős fűtési hőveszteséget lehet megtakarítani, de ugyanakkor kellemetlen velejárói is vannak. Korábban az ablakok résein keresztül számottevő légcsere alakult ki és ez hozzájárult a lakás természetes szellőzéséhez.

Az alábbiakban bemutatjuk a szellőzés szükségességének három legfontosabb igényét:

1. Megfelelő szellőzés nélkül nemcsak a nem kívánt szagok komfortcsökkentő hatásával kell számolni, de a növekvő CO2 koncentrációnak az élettani hatása is van. Kiszámoltuk egy közepes légzárású ablakkal ellátott lakószoba CO2 szintjének változását a következő alapadatokkal: a lakószoba területe 15 m2, magassága 3 m, 2 személy folyamatosan használja alacsony intenzitással. Külső levegő CO2 szintje 300 ppm. A CO2 szint változását az alábbi diagramm szemlélteti:

A diagramról leolvaható, hogy a kétszeri (8-00 és 19-00) ablaknyitásos szellőzés ellenére a használat nagy részben a CO2 koncentráció jelentősen meghaladja a kutatók (pl. Max von Pettenkofer) által jó levegő minőségre javasolt 1000 ppm értéket, de a DIN 1946-2 által megengedett 1500 ppm értéket vagy az MSZ 1752 CR által megjelölt 460 ppm (A kategóriás épület) vagy 660 ppm (B kat.) vagy 1190 ppm (C kat.) értéket. Ez utóbbinál, azaz 1190 ppm értéknél a levegőminőséggel kapcsolatos elégedetlenek száma eléria 30%-ot!

Ez egy helyesen méretezett gépi szellőztetéssel nem fordulhatna elő.

2. Civilizált életünk mindennapos velejárója a páraterhelés. A főzés, mosogatás, szárítás, fürdés, főzés, de még a légzésünk is folyamatos páraképződássel jár. Egy átlagos háztartás napi páraképződése 15-20 liter is lehet naponta. Ezt a keletkezett párát el kell távolítani, mert a magas páratartalom alapfeltétele a penészesedésnek. Megjelenhet még a pára a ablakokon is kondenzáció során.

3. A konyhákban használt nyílt égésterű gáztűzhelyek a vonatkozó szabályok (GMBSZ) szerint csak megfelelő égéstermék elvezetéssel és a friss levegő utánpótlással létesíthetők. Ezt legegyszerűbben a konyhai páraelszívással és légbevezető elemekkel szokták megoldani. Ennél magasabb igényszintű megoldásként alkalmazható központi szellőztetés is.

A fenti három igény miatt -amiből 1 kötelező lehet, kettő pedig ajánlott-kiegészítve még a fürdőszobákba és a WC helységekbe egyébként is szokásos kis ventilátoros elszívással, adódik a lehetőség, hogy létesítsünk központi szellőző rendszert. Ezt megtehetjük ráadásul központi hővisszanyerővel ellátott légkezelővel is.

Egy ilyen rendszer a fentieken kívül további előnyökkel is jár:

– kényelmes (nincs a napi ablaknyitás), a rendszer programozottan és automatikusan működik

– a lakótér porterhelése csökken a légkezelőbe épített szűrőknek köszöhetően

– a hővisszanyerés miatt a szellőzési hőveszteségek jelentősen (50-80%-kal) is csökkenhetőek

– nyári hűtés is lehetséges

Hogyan működik a hővisszanyerő?

A hővisszanyerőn egyidőben áthalad az elhasznált-elszívott levegő és a friss-külső levegő annélkül, hogy keveredne egymással. A hővisszanyerő kinyeri az elhasznált levegő hőtartalmát és átadja a befújt levegőnek. Ez egy recuperatív hővisszanyerő esetén segédenergia nélkül történik meg.