Penészmentesítés

Modern életünk egyik leggyakoribb és legbosszantóbb velejárója a penészesedés. A penészesedés sajnos bárkinél előfordulhat, a ház állapotától, építési idejétől, hőhidasságától, használatától, időjárástól, stb. függően. A penészesedés “eredménye” pedig sajnos nem csak esztétikailag romboló, hanem egészségügyi (légúti) problémákat is okoz. A következőkben a penészesedés kialakulásáról, okairól és megelőzéséről szedtük össze a gondolatainkat, tapasztalatainkat.

A penészesedésnek két szükséges feltétele van. Egyik a nedvesség, a másik a penészgomba spóra jelenléte. Ez utóbbi szinte mindig jelen van, ezért a penész elleni védekezés, a nedvesség elleni védekezésre korlátozódik.

A nedvesség miatt kialakulhat felületi kondenzáció és kapilláris kondenzáció.

A felületi kondenzáció ritkább csak régi, nagyon hőhidas házak vagy rossz hőátbocsájtási tényezővel rendelkező falak esetében alakulhat ki. Ilyenkor a fal belső felületi hőmérséklete a belső levegő harmatponti hőmérséklete alatt van és a felületen nedvesség csapódik ki. (úgy mint pl. a fürdőszoba tükrén zuhanyzás után). Az intenzíven nedves fal miatt jellemzően igen erős a penészesedés folyamata.

A kapilláris kondenzáció az eltérő külső-belső légállapotból eredő parciális vízgőznyomás különbség hatására alakul ki. A meginduló nedvességáram a kifelé hűlő falon okozza a kapilláris kondenzációt. Ehhez már 75% relatív páratartalom is elegendő. A kapilláris kondenzáció, így még hőhídaktól mentes házaknál is kialakul, kellő nedvesség felhalmozódás és páratartalom növekedés következtében. Általában a penészesedés 5 nap elteltével alakul ki.

Jelen írásunkban csak a penészesedés gépészeti vonzatát vizsgáljuk, és nem foglalkozunk az egyéb, pl. a penészgomba elpusztítására irányuló vagy építészeti védekezést (penészeltávolító spray, penészmentes festék, hőhidak hőszigetelése, stb.).

A gépészeti feladat tehát a nedvesség eltávolítása. A levegő mindig tartalmaz több, kevesebb nedvességet, és ehhez jön hozzá a főzés, fürdés, szárítással, stb. keletkező nedvesség és új építésű házak esetében az építőanyagokból kipárolgó nedvesség is.

Tudni kell, hogy a relatív páratartalmat nem csak a nedvességben való dúsulás növeli, hanem az azonos nedvességtartalom melletti hőmérséklet csökkenés is. A Mollier féle h-x diagrammban rendkívül szemléletesen lehet lekövetni a folyamatot, csak az a baj, hogy átlagembernek nem egyszerű eligazodni benne.

A páratartalmat alapvetően 2 módon lehet csökkenteni: hűtveszárítós elven, vagy frisslevegő bevitellel (szellőztetés).

A hűtveszárítás esetén a párátlanító (mobil, háztartási, uszodai, split, stb.) elpárologtatóján lehűtjük a levegőt a felületi kondenzáció hőmérséklete alá, a víz kondenzálódik és elvezetésre kerül, majd a kondenzátoron visszamelegítve fújjuk be a helyiségbe. A befújt levegő egy kicsit melegebb, szárazabb, mint a helyiségé.

A frisslevegős esetben a belső nagyobb nedvességű levegőt elszívjuk, kivezetjük a helyiségből és helyére szárazabb, külső levegőt engedünkbe. Történhet ez gépi (akár hővisszanyerős) módon és különböző (pl. higroszabályzású) légbevezetőkkel. A párátlanítási teljesítményt csak a levegő mennyisége határozza meg, adott külső-belső légállapotoknál, nem pedig a frisslevegő bevitel módja vagy a hővisszanyanyerő, stb. Mind a hűtveszárítós mind a frisslevegős módszernek vannak előnyei és hátrányai egyaránt.

Ahhoz, hogy a védekezés hatásos legyen, több körülményt figyelembe kell venni hogy mikor, hogyan keletkezik a penész. Ez határozza meg a védekezés módját.

Hogyan keletkezik a penész?

Ha csak télen, akkor valószínűleg a felületi vagy a kapilláris kondenzáció miatt alakult ki. Ha a téli időszakban a falsarkokban, betonkoszorúk, ablakok és egyéb hőhidak környékén és erős a penészesedés, akkor szinte biztos, hogy felületi kondenzáció alakult ki. Ezeknél az esetnél a legkönnyebb a páramentesítés. A külső levegő télen szinte mindig szárazabb, mint a benti ezért a frisslevegős rendszer nedvességelvonása nagyon hatékony, és jól működik a hűtveszárítós gép is. Ebben az esetben nem szabad elfeledkezni a hőhidak szigeteléséről sem!

Ha nyáron (tavasszal, ősszel), amikor kint melegebb van, mint bent, akkor a felületi kondenzáció kizárt, csak a kapilláris jöhet szóba. Ez a ritkább eset, viszont a nedvességelvonás is bonyolultabb. Itt a magas páratartalom kialakulásának oka (tapasztalataink alapján) a következőre is visszavezethető: A helyiség belső nedvességterhelésén (fürdés, mosás, szárítás, főzés, építkezés utáni nedvesség kipárolgás, stb.) túl a külső levegő sokszor több abszolút nedvességet tartalmaz, mint az ideális belső levegő nedvessége. Ezért pl. szellőztetés során is kerülhet többlet nedvesség a helyisége. Ha a házunk nagyon jól van hőszigetelve, akkor a belső hőmérséklet sokkal alacsonyabb, mint a külső, így a belépő levegő lehűl és a relatív páratartalom tovább nő. Ha a külső hőmérséklet több napon keresztül ilyen magas (esetleg még otthon sem vagyunk, és nem nyitjuk ki az ablakokat, mert nyaralunk), akkor a 75% relatív páratartalom több napon keresztül fennállhat. A penészesedés feltétele már meg is van, az eredmény sok helyen keletkező fátyolszerű penész. Ebben az esetben nem feltétlen a hőhidakon jelentkezik (sőt biztos, hogy nem ott, mert az nyáron melegebb, mint a fal), hanem bárhol, akár a belső falakon, szekrényeken, ruhákon is. Ebben az esetben a frisslevegős megoldás csak beépített hűtéssel hatékony, másik megoldásként a hűtveszárítós megoldás jöhet szóba. A hűtveszárítós gépeknél azonban figyelembe kell venni, hogy nagy többségük fűti a levegőt, amire nyáron egyáltalán nincs szükségünk.

Kapilláris kondenzáció alakulhat ki továbbá esős nedves időjárás esetén is. Ilyenkor a külső levegő abszolút nedvessége általában nagyobb, mint a belsőé. Könnyen belátható, hogy ha kint 21°C 90% állapotú levegő van, mert esik az eső, akkor hiába szellőztetünk, a belső 21°C 70% állapotú levegőben nem fog csökkeni a nedvesség, sőt inkább nőni fog. Ebben az esetben is a hűtveszárítós megoldás működik.

A felületi kondenzáció esetén nagyon fontos, hogy a hőhidakat minél előbb építészeti úton megszüntessük. A hőhidakat le kell szigetelni, ezzel a belső felületi hőmérséklete nőni fog és nem fog a nedvesség kicsapódni. Ha a hőhidak hőszigetelése a falak hőszigetelését is magával vonzza, akkor -ha azok páraáteresztő tulajdonságúak (tégla, vályog, stb.)- érdemes páraáteresztő hőszigetelést választani. Ilyen szigetelések az ásványi alapú szigetelések, pl. ásványgyapot, üveggyapot.

Friss levegős rendszer kiépítése történhet légbevezetőkkel (akár higroszabályzással is), aktív ventilátoros elszívással, légkezelővel, hővisszanyerővel. A páraelvonás a bevezetett légmennyiséggel egyenesen arányos adott külső-belső légállapotokban, nem függ a bevezetés típusától. Fontos, hogy légbevezetés akkor történjen, amikor szükséges, és annyi levegővel amennyi szükséges a pártartalom csökkenéséhez. Minden légbevezetés hőcserével jár, ami meglátszódhat a fűtési számlánkon!

Gépi, frisslevegős rendszer főbb tulajdonságai:

– téli időszakban sokkal hatékonyabb nedvességelvonás,

– friss levegő bevitel, sokkal kedvezőbb közérzet,

– a szellőztetés rendkívül kényelmes (nincs a napi ablaknyitás), a rendszer programozottan és automatikusan működik,

– a lakótér porterhelése csökken a légkezelőbe épített szűrőknek köszönhetően,

– hővisszanyerős szellőztető esetén a szellőzési hőveszteségek jelentősen (50-80%-kal) is csökkenhetőek,

– kiegészítésként nyári hűtés is lehetséges (amivel a nyári nedvességtartalom is jelentősen csökkenni fog),

– ha a külső levegő abszolút nedvessége magasabb, mint a belsőé, akkor nem történik nedvességelvonás a helyiségből (kivéve, ha hűtés is ki van építve a légkezelőben).

Mobil hűtveszárítós berendezés főbb tulajdonságai:

– egész évben, bármilyen külső körülmények között megtörténik a nedvességelvonás (de alacsonyabb belső hőmérsékleteknél csökken a teljesítmény),

– programozható, időzíthető, automatikus működés,

– a befújt levegő magasabb hőmérsékletű, mint az elszívott, ez télen jó, nyáron viszont káros,

– könnyen áthelyezhető, mozgatható,

– nincs frisslevegő bevitel, továbbra is szükséges az ablaknyitogatás,

– olcsó beruházási költség, magasabb üzemeltetési költség (a szellőztetés továbbra is kell!).